Kortárs festmények

Festő, grafikus, Munkácsy-díjas.

Gyerekkora óta rajzol, korán elhatározta, hogy festő lesz. Tizenöt esztendős, amikor először állítja ki munkáit.

Marosvásárhelyen érettségizett, majd 1946-ban a Budapesti Képzőművészeti Főiskolán folytatja tanulmányait, Szőnyi István osztályán. A grafika valamennyi technikáját kipróbálja. A könyvillusztrálásban talál lehetőséget tehetsége kibontakoztatására. több száz könyvet illusztrál, tollrajzai, rézkarcai széles körben ismertté válnak.

Szinte rendszeresen nyeri a díjakat könyveivel, hasonlóan népszerűek lesznek naptárai, olajgrafikái.
Később foglalkozik a porcelán nemes anyagával is.
Illusztrációi, rajzai, rézkarcai jól mutatják, milyen fölényes biztonsággal használja mestersége eszközeit.

Olajgrafikáin kézzel, törléssel leheletfinom tónusokat hoz létre. Több figurával, szokatlan tárgyi összefüggésekkel, valóságot és álmokat egyesítve fejezi ki gondolatait.
Egyre gyakrabban tűnnek fel képein az emberi arcot, fejet szimbolikus teremtményekkel megkoronázó misztikus alakok közelnézettben. Erények és bűnök, földi hívságok, az arcokon túlmutató kor és kór-képek ezek. Megvesztegetően könnyed technika, puha formálás, romantikus hangvétel jellemzi az érzelmes és az ironikus ellentétét ezeken a különös emberarcokon.

Nyugtalan, szervező, nyilatkozó ember volt, akinek az újító szenvedély és tömegvisszhang adott mindig új lendületet. Bejárta a világot, feltétlen híveket és heves ellenzéket teremtve törekvéseinek. Munkái itthon és külföldön szétszóródtak, múzeumok, gyűjtők és üzletemberek birtokába kerültek.

Sikereit elismerik vagy vitatják, alkotó módszerét megcsodálják, vagy hihetetlennek tartják, merész elképzeléseit ünneplik, vagy elmarasztalják, de el kell ismernünk, hogy amit alkotott az egyedülálló és zseniális volt.